2018. június 21., csütörtök

diagram.


egy

meg

egy

az kettő, nekünk mégis három lett.

te és én, majd jött ő, s engem

kivontál

a

képletből.

nélküled.


semmim sincs,
mintha sose
éltem volna,
mintha minden
versem értelmetlen
lenne. nélküled
egy senki vagyok,
ki nem találja
helyét a kegyetlen
világban. mintha
egyszerre fájna
és égetne, mintha
újra meg kellene
tanulnom levegőt
venni.


ilyen
nélküled.

hozzád hasonló.


olyan sok ember kering
a világban, akik hozzád
hasonlóak:

megjátsszák a szeretet,
majd, amikor már semmi
sem kell nekik tőled,
egyszerűen otthagynak.

olyan sokan vannak, akik
besározzák majd neved, mert
nem tudják elviselni, hogy
neked sikerült továbblépned.

olyan sokan fognak még
szenedbe hazudni, de
kedvesem, nem te veszítesz,
amikor kilépnek életedből.

s kedvesem, olyan sokan
fognak még megbántani,
de megígérem neked,
hogy a végén jó lesz.

mert a legvégén
minden jó lesz.

térdre borulva.


hazudtál nekem,
s sikerült átverned,
pedig én mindig
a javadat akartam.
engem állítottál be
örültnek, még akkor
is, amikor csakis
én védtem meg
hátad a kések ellen.

te mégis hátba
támadtál, levágtad
szárnyaim, s a sínek
közé löktél.

de miattad találtam
meg az erőm, amit
eddig nem ismertem,
s miattad lettem az
az ember, aki most
itt áll. s ha azt hiszed,
hogy sikerült engem
megbántanod, nagyot
tévedsz.

lehet térdre borulok,
de nem azért, hogy
neked könyörögjek,
hanem azért, hogy
megkapd azt, amit
érdemelsz.